A magyar nők mindennapjait mutatja be az 1800-as évek közepétől 1914-ig Szécsi Noémi és Géra Eleonóra könyve. A budapesti úrinő magánélete című kötetből kiderül, hogyan nevelték a lánygyermeket, mit kockáztatott, ha szülői beleegyezés nélkül kötött házasságot, milyen „dress code” szerint öltözködött, mit főzött vagy főzetett.

A nőtörténetnek azt a nagy korszakát öleli fel a könyv, amelyben egy nő nemcsak a szépségéről vagy a botrányairól híres, hanem művészként, tudósként is kitűnik, érvényesül. A századfordulón a főváros diktálja a színpadi, az irodalmi és az öltözködési divatot. Kiállításokat rendeznek, szalonokat, iskolákat nyitnak.

A kötet szerzői újságcikkek, regények, visszaemlékezések és levéltárakból előkerült magániratok alapján érdekes női sorsokat idéznek elénk. Két szólamban mesélnek nagy jelentőségű eseményekről – szerelmekről, eljegyzésről, tanulmányokról, házasságkötésről, terhességről, szülésről, tönkrement frigyekről, halálesetekről – vagy éppen olyan praktikus dolgokról, mint a háztartási költségvetés, az öltözködés, a cselédtartás, a gyermekgondok és a nyaralás.

Szécsi Noémi a Gondolatolvasó című regény megjelenése után indította el a Halcsontos fűző című blogot, ahol a könyvhöz folytatott nőtörténeti kutatás érdekességeit tette közzé. Szerzőtársa, Géra Eleonóra az ELTE Művelődéstörténeti tanszékének docense. Évek óta tart szemináriumokat a 19. századi nők hétköznapjairól. A kétszólamú, gazdagon illusztrált könyv izgalmas és olvasmányos nőtörténet sok-sok érdekes, híres vagy hírhedt szereplővel.